No More Sorrow 11.rész

Visszatérteem!!!!!!!!!!!! és elhoztam a következő részt, ahonnan kiderül....... na azt majd meglátjátok ha elolvassátok;)

Pár embernek lehet hogy fel fog tűnni a kisebb stílus váltás. Az alatt a pár hónap alatt énis megváltoztam, és már nem tudnék ugyanúgy írni. Akkor még benne voltam ebben, mostmár nem. De talán jó is így. Remélem azért tetszeni fog:D

No More Sorrow 11.rész

Amit tettem, az... az vmi hihetetlenül nagy baromság volt. Nem is tudom hogyan gondolhattam, hogy be fog válni. Mostmár tudom, biztos vagyok benne, hogy nem álmodom. De elhihetitek, hogy ehhez az ötlethez nagyon beteg elme kell. Túl sok romantikus-vígjátékot néztem. Lehet, hogy pont ezért vagyok itt. Mármint, mert beteg vagyok. Vagy pedig annyira meghülyültem, hogy már azt sem tudom, hogy igazából Amerikai vagyok, és lehet, hogy az életem Magyarországon csak egy kitaláció, ez elmém által felépített világ. Talán nem is létezik a Linkin Park, csak egy jövőbeli sztárt faragtam az osztálytársamból, Mike Shinodából... Mikor júra kimondtam magamban a nevét, valamit megváltozott. Úgy éreztem elhagy az erőm és menten összecsuklok. Megremegtek a lábaim és csak egy szó ugrott be erről a névről: Félisten. Mert ennek neveztem, mert mindenhez értett, és mert az egész ember egy kész csoda volt. És biztos nem vagyok őrült, nem. Az egyetlen támaszpontom Ő és a Linkin Park. Különben mi lenne az az LP tetkó a nyakamon? Léteztek, biztos, hogy léteztek. Tudom...

Na de visszatérve...
Lassan elindultam valamerre, majd tette, lát lépést és látványosan összeestem ott helyben. Éreztem, hogy valaki átesik rajtam és a forró leves a nyakamban landol, a tészta pedig a hajamba ragad. És itt már teljesen biztos voltam benne, hogy nem az a mesés jelenet lesz, amit előre kigondoltam. Nem Mikey fog mesterségesen lélegeztetni és nem fog mindenki engem sajnálni. Mikor kinyitottam a szemem, Kyle "ragyás" pofájával találtam szembe magam. Már csak ez hiányzott...
- Segítek, gyere! - nyújtotta a kezét. Összeszorítottam a szemem, de semmi nem változott mikor újra kinyitottam.
- Nagyon gáz volt? - nyöszörögtem.
- Csak kicsit - mosolygott. - Na gyere!
- Nem tudok lábra állni! - hazudtam. Semmi kedvem nem volt felállni és tésztától ragadó fejjel szembenézni a többiekkel.
- Najó... - tűnődött majd lehajolt és felkapott. Csak úgy simán, mintha kemény 5 dkg lennék. Az ölében kivitt a kajáldából. Nem mondhatnám hogy kényelmes volt. Pöppet szarul éreztem magam, mellékesen pedig csak úgy kedvem lett volna képen törölni valakit. Mondjuk azt aki magához szorított... Mindenki szemét magamon éreztem, de nem mertem körbenézni. Még a gúnyos kiáltásokat sem vettem figyelembe, pedig máskor már rég tarkón basztam volna pár ribancot.
Bevitt az orvosiba és megvárta míg megvizsgálják a lábam, amiről a rendelőben kiderült, hogy téll nem tudok ráállni.
- Hát ez szépen megrándult kisasszony, hogy sikerült? - ingatta a fejét a védőnő, miközben a lábamat borogatta. Szerencsére nem fájt, csak rendesen összecsuklott mikor megpróbáltam ráállni.
- Öö... éé... - próbáltam valami értelmeset kinyögni, de semmi nem jött ki magánhangzókon kívül a számon, az eredeti sztorit pedig gáz lett volna elmesélni xĐ.
- Nem vettem észre, hogy mögöttem van, megfordultam és összeütköztünk. Nekem semmi bajom nem lett - húzott ki a csávából Kyle. Hálásan rápillantottam.
- És a tészta? - kérdezett vissza a nőci. Hoppsz, erre nem gondoltunk xĐ!
- Valami bénagyerek leöntött minket... - mondta Kyle.
- És te hogyhogy nem lettél olyan? - Na bazmeg, ez sosem unja meg?!:@
- Leszedtem magamról! - mondta Kyle kissé idegesen.
- Nem láttam tésztamaradványokat - húzta fel a szemöldökét az idegesítő luvnya. Végül már megelégeltem a dolgot, és elég meggondolatlanul visszapofáztam neki.
- Najó, igazából az vót, hogy a pasim elől bujkáltunk, bementünk a konyhába, de Kyle ANNYIRA hevesen(itt felnyögtem xĐ) vetkőztet, hogy hátraestem a tészta és a leves közé, de Kyle azért nem lett tésztás, mert elhatároztunk, hogy mielőtt újra próbálkozunk, LEMOSAKSZOM!!!! - kiáltottam. Upsz, lehet hogy ezt nem kellett volna. Remélem '93-ban is volt az embereknek humorérzékük. A nőci felnevetett.
- Najó csajok(??), kicsit még maradhattok, aztán húzás haza! - Kyle kicsit meglepődött ezen a "csajok"-on, majd vállat vont és lehuppant mellém.
- Nagyon fáj? - kérdezte együttérzően, miután kiment a védőnő. Ebben a pillben minden nyomulóssága ellenére sem tudtam utálni, habár még mindig benne volt a pakliban, hogy mindezt azért csinálja, hogy... értitek:/ xĐ
- Nem...én... csak hülyén érzem magam - vontam vállat.
- Miért? Nem a te hibád volt... - rakta a vállamra a kezét. Na jó...-.-"
- Miért hoztál ide? - kérdeztem.
- Miért ne? - csodálkozott. - Bajban voltál, a többiek meg sem mozdultak - Na ez kicsit szíven ütött. Meg sem mozdultak?! Senki?:'(
- Úgy értem... Mit akarsz tőlem? Kyle...? - sütöttem le a szemem.
- Mit akarnék? - majd mikor jelentőségteljesen ránéztem, leesett neki. - Óh..őő.. Én... Nemár! Ennyire nyomulósnak nézek ki? - vörösödött el majd elnevette magát.
- Hát...
- Najó, erre nem kell válaszolnod - nevetett, majd komolyan rámnézett. - Barátnőm van és nagyon szeretem - mosolyodott el.

Na vége ennek a résznek is. Remélem teccett, és ha olvastad, örülnék ha írnál valamiféle kritika, vagy csak "olvastam ittvagyok énis" féleséget. Akkor sokkal szívesebben írnám tovább:D és asszem ennyit arról, hogy alapjáraton Kyle-t negatív szereplőnek szántam;)

Wanderer<3

ha még nem untatok meg... :D

Itt vagyok újra, július óta először, tudom h bunkoság hogy a saját blogommal nem törődöm, de van egy másik, amit viszont éjjel-nappal fejlesztek, viszont azt csak My Chemical Romance rajongóknak ajánlanám, amúgy meg nem egyedül csinálom.( MFR-Romance )
Nah de ennyi "év" után visszatértem, hogy folytassam ezt a kis "remekművemet" XĐ a No More Sorrownak is már megírtam egy következő részét, amit még ma megpróbálok felrakni. De aki olvassa, örülnék ha kapnák valami visszajelzést, vagy nekem mind1. az úgy tök jólesne:) Kövessetek minél többen!!:D
Wanderer<3

No More Sorrow 10.rész

Jee, tom h ezt a 100.-adik résznél kéne, de ünnepelek, mert eljutottam a tizedikig. És ez nagy szó. Nah akk inkább nem húzom tovább az agyatokat. Jöjjön a 10. rész xĐ

A matek csak nem akart véget érni, és már azon voltam, hogy megint kilógok óra közepén, de valszeg most feltűnt volna valakinek. A mutató fájdalmasan lassúsággal kattogott, én már a hajamat téptem.
5,4,3...2.......1.........."Csrrrrrrrrrr!!!!!!" Kicsöngettek!!! Végre... uh xĐ
Végre eljött az ebédidő, amit már rohattul vártam, habár azután a nagy adag borzalmasan finom Agourai fagyi után már semmi nem fért volna belém.
Elméletben ebédidőben találkozom Mikeyval, és ez lesz életem legjobb ebédje. Az már most biztos.
Mikor végre nagy nehezen megtaláltam az ebédlőt, gyönyörű, de egyszerre nem túl jó látvány fogadott. Mike ült egy hatszemélyes asztalnál, mellette 5 db barátja. És ez azt jelenti: nem ülhetek mellette. Leblokkolva álltam az ajtóban, arra várva, hogy történjen valami csoda. Történt is, de azt hiszem nem éppen csodának nevezném.
- Szia, keresel valakit? - jött oda Kyle. - Jaaa szia Dorothy, nem láttam hogy te vagy. Van már helyed? Ha nem, akk ülhetsz a mi asztalunkhoz - ajánlotta kedvesen. Anyád ülne pont hozzád nyálgép!
- Nem kösz. V-van helyem - mondtam gyorsan, majd elindultam balra, remélve hogy találok üres asztalt. Kyle értetlenül állt az ajtóban pár pillanatig, majd elsétált az asztalához, ahol még két ember ült. Aztán odasétált még egy, ne is akarjátok tudni ki. Csak annyit mondok, gitározik és ari. Naa? Segítek: Brad Delson<333
Most kezdtem átkozni magam, hogy miért nem ültem oda.
Aztán jött a következő csapás. Mike felállt az asztaltól, ahol előbb ült, kezet fogott az ott levőkkel és átment Bradék asztalához. Halál S:
Miért...pont...velem...történik...EZ?!!!
Ezt viszont már nem hagyhatom annyiba :fuck: Nem hagyom hogy a saját "álmomban" ne úgy legyenek az események ahogyan én akarom

No More Sorrow 9.rész

A suliba észrevétlenül visszaértünk és a következő órát(matek xĐ), már nem tölthettem Mikeyval, akárcsak a rajzot, így hát arra fordítottam a drága időmet, hogy bosszút forraljak a drága kis Helenbaba ellen>:)
Nem vok ám ilyen gonosz... ááh neem^^... csak hát képzelhetitek... ezt nem hagyhatom szó nélkül! Vagy tett nélkül...>:) Nah jó, életemben csak egyszer verekedtem...kétszer*.*...háromszor^.^... jól van, de hát kiidegeltek! Amúgy az egyik az csak annyiból állt, hogy felpofoztam a csáveszem mer megcsalt, vágjátok xĐ a másik kettő pedig csajokkal volt..kis ribancok!
Az a baj, hogy nem vok én olyan jó ebben a bosszú-forralás ügyletben, mivel tőlem az illető mindig szemtől-szembe(értsd: mások előtt frontálisan leégetve xĐ) kapta vissza a sérelmeket amiket nekem okozott. Ott nem kellett gondolkodom. Egyszerűen csak leosztottam az összeset, aztán mehettek melegebb éghajlatra behúzott farokkal. De Helennek valami hozzá méltóbbat terveztem. Egy olyan aljas tervet, amit mindenki megirigyelne. Ha Helent kiosztja valaki, azzal már most érzem hogy nem érne sokat, csak egy újabb jelzőt, mint például lúzer-ribanc(hmm...Luzibanc :Đ).
Mit csináljak, mit csináljak...?...?...?
Megvaaan! Milenneha...haaa... mongyuk rádönteném az Empire State Buildinget és azt mondanám h nem én voltam^^ naa? milyen ötlet? Jah várjunk, az nem itt van Agourában, a francbaa! Jó, kitalálok mást!
Hmm... És ha megfojtom egy cipőfűzővel és ráfogom a töritanárra? Naaah??? Basszus az nem jó, mer akkor megtalálhatják nálam a "gyilkos-fegyvert"! És ha elásnám?! Az nem jó, mer akk apám találja meg ásás közben és leordítja a fejem, hogy miattam nem tudja elültetni a törpefenyőjét...
Najó, akkor talán kikéne provokálnom, aztán mikor már tépjük egymás haját, "véletlenül" túl erősen megrántom 180fokos szögben a fejét, és kitekerem a nyakát, Vagy esetleg csak egyszerűen belevághatnám a fejét a padba. Ááh, az nem jó, mer akkor meg véres lenne szegény gyereknek a padja, akin szétloccsan a kis ribanc agya(hmm:D pitee! ez rímelt! dicséretet kéreek^^). A nyak-kitekerős meg azé nem lenne jó, mer mikor összeesne a földön, magával rántana, mert a keze még a hajamat fogja, és akk 50% esélye van annak, hogy az én agyam loccsan szét egy padon, vagy legjobb esetben agyrázkódást kapok, mert a földbe vágtam a fejem. Pfúj! Vagy leprát kapnék egy halott ribanc kezétől! Vagy tetvet! Fúúúúúúúúúú!!!!!!!!!! xĐ
Najó, úgy látszik semmiképpen nem ölhetem meg( :'[ ), ezért máshoz kell folyamodnom. Holt-ribanc helyett, Égetett-ribancom lesz ( X'D ), jól átpirítva, közönség előtt kisütve és leégetve! Hmm... előtte gyros eldugom majd a naptejét>:Đ

No More Sorrow 8.rész

Az "óra" hátralévő részében, nem ejtettünk szót az előző kiabálásunkról, meg persze a csókról sem. Arról végképp nem...

Megkóstolhattam a híres-neves Agourai fagyit és kávésüteményt, ami megjegyzem, mű volt, undorító, hizlaló, színes és elképesztően mennyei xĐ
Végül azt hiszem Mike már nem tudta tovább magában tartani a mondandóját:
- Na de most komolyan... Te tényleg bírod Helen Bluebirdöt? - kérdezte fanyar mosollyal. Vettem egy nagy levegőt, majd elmagyarázkodtam a dolgocskákat((:Đ nah ezt is jól kibeszéltem xĐ)).
- Helen egy... Najó, nem így kezdem... Szóval, az első napon Helen odajött hozzám és bemutatkozott és megkért hogy legyünk barátok. Rögtön tudtam hogy nem az én stílusom a csaj((már csak a seggriszából is [lol])), de tök rendes volt. Mondta, hogy legyünk barátok, aztán még becenevet is adott. Luzi - mosolyodtam el rövid egyhangú monológom után.
Mikey az elejét zökkenőmentesen végighallgatta és komoly fejjel bólogatott néhány résznél, de az utolsó két sornál azt hiszem történt valami. Hát Mike testében valami történt az biztos. Talán epilepsziás, vagy egy ember magában is rázkódhat ennyire a röhögéstől? Ugyanis nevetett. Torka szakadtából, ahogy csak kifért. Minden nyíláson nyerített, akár csak egy ló.
- Do... Dorothy - röhögött. - Van fogalmad róla, mit beszélsz?! - Itt elbizonytalanodtam.
- Öö... V-van! - mondtam nem éppen határozottan. - Mit röhögsz?! - kérdeztem idegesen.
- Az nem Luzi okostojás, hanem Loosie! Vagyis Looser! Helen ezt az embereknek lenézésből mondja! Az újakkal mindig kicsesz! Azt hiszem, már értem miért - nevetett. - Mindennek bedőlnek! - most már majdnem leesett a székről, még épphogy idejében bele tudott kapaszkodni a karfába.
Erre nekem is el kellett röhögnöm magam. Pedig amúgy semmi vicces nem volt abban, hogy az a qrva folyamat égetett engem, dehát mégis... Nem tudom mi késztetett... talán az, hogy mennyire szánalmas vagyok, talán az, hogy rajzóra helyett egy qrva fagyizóba eszegetek AGOURAI kajákat, vagy az, hogy ez az egész csak egy álom, de képtelen vagyok felébredni, de lehet hogy az is elég volt, hogy ránézzek Mikera ahogy röhögőgörccsel küszködik és rögtön nevetni támadt kedvem.
Most már mindketten szinte sírtunk a röhögéstől.
- Jaaj, Mikey, nem kéne visszamenni a suliba? - kérdeztem. Totál nem számítottam rá, hogy megtöröm a jó hangulatot, de úgy látszik megtörtem, ugyanis Mikey abbahagyta a röhögést, de akkor szerencsémre észrevettem, hogy még nagyban mosolyog.
- Tessék? - kérdezte vigyorogva.
- Hát én csak azt mo... - akartam mondani, de félbeszakított.
- Mikeynak szólítottál? - kérdezte mosolyogva.
- Én öö.. izé jah... asszem - motyogtam bűntudatosan.
- Jah öö semmi, csak meglepődtem. Ennyi. csak te és Roy szólítotok ennek, nah meg néha Brad - mosolygott. - Direkt szivatnak vele - mondta, majd elképedt arcom láttán, gyorsan hozzátette: - De tőled jó volt hallani - mosolygott, amitől úgy éreztem, mindjárt beleolvadok a székembe.

Miközben megerősített abban, hogy tényleg vissza kéne húzni a suliba, én csak ültem és vigyorogtam, mint a vadalma. Nem érdekelt, nem figyeltem és nem hallottam amit mond.

No More Sorrow 7.rész

- Ezt most miért csináltad? Miért nem szóltál hogy elkezdődött a tanítás? - förmedtem rá. - Most miattad elkéstem Rajzról - nyávogtam. Utána jutott eszembe, hogy ez egy kicsit qrvásra sikeredhetett.
Nagyot nézett.
- Hogy én? Én semmit sem csináltam? Te sem szóltál! Én meg matekról késtem el... - forgatta a szemét. - Tragédia... - nézett komoran, de a szája remegéséből ítélve, már látszott, hogy alig tudja visszatartani azt a gonosz kis mosolyt xĐ
Kínos-hangulat felhő kezdett keringeni körülöttünk és úgy éreztem, muszáj megszakítanom a mozgását, mielőtt belep minket.
- Ööö... amúgy utálok rajzolni - erőltetetten elmosolyodtam.
- Én meg matekozni - nevetett fel, amitől aztán erőltetés nélkül sikerült mosolyt csalnia az arcomra.
- Na, mi lesz azzal a fagyival? - kérdeztem.
- Erre - mondta, majd elkezdett a tanári felé menni. Reméltem, hogy megint megfogja a kezem, miközben előre felé megy(nehogy eltévedjek xĐ muhahaha) az egyirányú folyosón(nah ezt így muszáj volt hozzárakni.. csak az eltévedés szöveg miatt:P). De nem tette. Csak párszor hátranézett, hogy meg vagyok e még. - Melyik a kedvenc fagyid? - kérdezte hirtelen.
- Hát aa..öö.. vanília - dadogtam.
- Pff! Felejtsd el! Akkor te még nem ettél Agourában fagyit - kuncogott.
"Hát nem! Eleve Amcsiban sem, de mind1...!"
- Ühüm... Ö... Most jut eszembe. Hogy fogunk átjutni a portáson?! Képtelenség! - Erre összevont szemöldökkel lenézett rám.
- Kösz, hogy bízol bennem Sharp - nevetve ingatta a fejét. - Innentől nagyon csendben menjünk, rendben? - mondta most már komolyan. Hevesen bólogattam(mint egy őrült..lol).
- Rendben - suttogtam. Édesen rám vigyorgott. Olyan lazán tud vigyorogni, hogy az csak nahh! Olyan kis édi, amikor a szája egyik szélét felhúzza és olyan kis: "Milyen laza , édi és kanos gyerek vok már!" mosollyal néz rám. És a kanost nem viccből xĐ , télleg kicsit olyan^.^
Már értettem, miért nézett hülyének amikor a portásról papoltam. Egy egész más úton mentünk ki a suliból. A tanárik előtt, az irodák mellett, le a tanárok bejáróján és végül ki a suliudvaron. Ááhh... kicsit sem bonyolult xĐ
De a lényeg a lényeg, van egy másik út kifelé a suliból, amit most elég hasznos volt megtudnom, hátha később még szükségem lesz rá... esetleg a pasimmal kiosonni órák alatt egy kicsit fagyizni(((mongyuk Mikeyval egy suliban aligha tok rajta kívül más pasit elképzelni magam mellett, még ha csak barátok is maradunk:)))... najó.. igazából csak tűzvész esetén használnám(LOL) :Đ

Mikor kiértünk a suliból, Mike nem ragadott magával, de a magával ragadó szövegelése miatt követtem a fagyizóba xĐ ... vagy hova mentünk:)

Egy kedves kis kávézó-féleségben kötöttünk ki, és Mike rögtön le is telepedett egy asztalnál, meg sem kérdezve hogy jó ez így, mit akarok, árnyék vagy nap... Bírom a pasit xĐ
- És miért költöztetek ide? - kérdezte édesen.
- Kellett a változatosság - mondtam az első dolgot, ami eszembe jutott.
- Értem. És vannak már barátaid? - kérdezte, majd egy qrva nagy vigyor kíséretében hozzátette: - Persze rajtam, és egyszemélyes szuper-társaságomon kívül.
Erre mindketten jóízűen nevettünk egy nagyot, majd kifújtam magam és válaszoltam.
- Öö... Van az aaaa csajsziii..öö.. igazából nem nagyon tudom a nevét, de azt tom h nem bírja Helent, ez kiderült abból, hogy otthagyott amikor mondtam, hogy én bírom... - a mondandóm itt még nem ért véget, de Mike közbevágott.
- Bíroood Heleent? - kérdezte gülüszemekkel.
- Ööö... Iggeeen - feleltem elnyújtottan. - Mivel asszem.. ő is bír engem. Ez így igazságos neeem? Vagy mi.. - állapodtam meg végül.
- Helen bír, TÉGED?! - kérdezte, a téged szót külön kihangsúlyozva. Na erre aztán felkaptam a vizet, mind tűzoltó a slagot(xĐjóhvanna, nem tom h hívják azt a locsoló izéét...).
- Igen! Képzeld, bír engem! De ha szerinted olyan borzalmas vagyok, hogy még ő sem bír ki, akkor bocs! Én megyek is! Nem is értem minek rángattál magaddal! - kiabáltam és nekiálltam szedelőzködni. Mike először csak ült és forgatta a szemeit.
- Jaaaj ne máár, Sharp! Tudod h nem úgy gondoltam! - majd amikor látta h ennél azért egy kicsit komolyabb a helyzet, bekeményített((haha>:) képletesen xĐ)).
Felállt és megragadta a karomat, miközben félúton állás és ülés között lebegtem.
- Dorothy, ne csináld, nem úgy értettem! Mármint, Helen egy ku...könnyűvérű lány és hát, egy elég nagy iskola-királynője! Nincs olyan normális ember a világon akit bírna! Ezért lepődtem meg azon amit mondtál, érted már?!
- Igen, és én sajnálom, hogy felkaptam a vizet, de ez az egész helyzet borzalmas! Tudod, úgy érzem, mintha néha nem is én lennék! Igazából azt sem tudom, hogy kerültem ide! Ez nem az én v... - kiabáltam, miközben könnyek csorogtak a szememből, de egyszer csak már nem tudtam folytatni. Mike ajka rátapadt a számra, először csak egy csókot lehelt rá, én sem tiltakoztam sokáig(xĐ), ember vagyok, a testem reagált. Majd gyengéden megcsókoltuk egymást és úgy... abban a helyzetben, egy kávézó közepén, ahol előbb még ordibáltunk egymással, levágtunk egy smárpartit, ami persze egy percig sem tartott, ugyanis mindketten gyorsan észbe kaptunk és szégyenben úszva néztünk egymás szemébe.
Nekem még mindig könnyek csorogtak a szememből, ő pedig zavartan nézett rám.
- Sajnálom.. én csak - kezdte. - ... én csak azt hittem sosem fogod be - mosolyodott el. Erre én is összevont szemöldökkel elmosolyodtam, közben még mindig könnyeztem. Halkan felkuncogtunk. Mike kifésült egy tincset a képemből, majd mintha most döbbent volna rá mit tett, gyorsan tett hátrafelé egy lépést és zavarodottan bámult rám. - Kéred még azt a fagyit? - kérdezte mosolyogva.
- Ha már itt vagyunk - nevettem és gyors előhalásztam egy zsepit h letöröljem a Niagarát az arcomról.

No More Sorrow 6.rész

Még legalább 10 percen keresztül képtelen voltam vissza írni... Már annyi féle baromságot lefirkantottam, de mindegyiket kisatíroztam... Már nem azér, de erre mit lehet írni?-.-"
Végül rászántam magam, h milyen bunkóság már válsz nélkül hagyni valakit. Milyen bunkóság válasz nélkül hagyni egy nu-metál és rock LEGENDÁT!!
Gyors leírtam az üzenetet, ami második olvasásra már őrületesen nagy hülyeségnek tűnhet.. legalábbis nekem annak tűnt, de muszáj volt valamit válaszolnom neki.
"____________" és akkor megszólalt a csengő. ISTEN HANGJA! Ahh..... várjunk csak.. akkor most szóban kell válaszolnom! Jaaaaj a *********...........!!!!!!!xĐ
Mikor megszólalt a csengő rohadt nagy megkönnyebbülésem jeléül a sóhajtás kissé nagyra sikeredett és az egész osztály(tanárt is beleértve) felém fordult. ^^Oopsiee*.*
- Miss Sharp, valami baj van? Mit csinál a padjában? - kérdezte a tanár.
- Öö.. - kaptam fel a fejem és jobbra-balra néztem segítség gyanánt. Hiába, ebben az osztályban nem szokták még meg ezt a nézést. A tipikus: "Segíccccccsetek már basszus, ez itt helyben skalpol a tekintetével!!" nézés, amit azért vezettem be, hogy közhelyen, nyilvánosság előtt nehh nagyon égjek be xĐ
Köszönöm, köszönöm... akkor asszem most beégek. - S-Semmit... Elnézést - hajtottam le a fejem.
- Mutassa mag mi van a padjában! - Hülye pióca! Nem tud leszállni rólam ez a hernyó?!
- Tanárnő, elméletben már kicsöngettek nem? - kérdezett rá egy lány félénken. Imádlak!
- És szerintem gyakorlatban is! - tett rá egy lapáttal a világ legédesebb hangja. Awwwww*.* eszem a kis fejét^^!!!
- N-nem akarunk elkésni a k-következő óráról - dadogtam. De bejött, a többiek is rám vigyorogtak.
- Viszlát tanárnő - nyávogott közbe Helen és összepakolta a cuccait, majd felállt. A többiek követték a példáját. A tanárnő csak állt és nézett ki a fejéből. MuhahahaXD szívás8)

Szünetben kikaparásztam az órarendemet és megnéztem milyen óra lesz.
Rajz. Csodás... Az egyetlen dolog, amihez értek, de utálom. Fura mih?
Itt is majd tanárkedvenc leszek és sorba fogom kapni a plusz feladatokat versenyekre... megba*****ják!!
- Szia! - jött oda hozzám egy lány. Nem akármelyik! Ez a kis csajszi húzott ki a pácból a teremben. Én kom. nem tom mit csináltam volna, ha a tanár elolvassa a levelem. Uhh :S belegondolni is rossz:O és ezzel még Mikeyt is égettem volna :P lol hmm... tüzes Mikey... már így is meggyulladok a közelében;) xĐĐĐĐĐ
- SZIAAAA! - hát konkrétan örömömben szinte ráordítottam szegényre, úgyh meglehetősen összerezzent. Mekkora egy állat vok! :Đ - Öö.. köszi hogy... tudod - BESZÉLJ MÁR ÉRTELMESEEEEN! - Kihúztál a sz...(ez most komoly h szart akartam mondani? ennek a csajszinak? hát jah.. asszem nem vok túl norm...) pácból. Nélküled asszem már a levelemen és rajtam röhögne az egész világ... nah meg azon akinek írtam. Szal köszi - mosolyogtam.
- Ja öö semmi:), örültem h segíthettem. Na hogy teccik a suli? Szereztél már barátokat? - Nah erre kissé lehervadt a vigyor a képemről..
- Hát, a suli.. teccik - mit kamuzok? - Igen, szereztem. Nagyon sok kedves ember van itt és azt hiszem mindegyikkel nagyon jól kijövök - ez az! kamuzz tovább!
- Hát igeeen... - mondta. - Csak több helyes fiú kéne... így az osztályban alig van - vigyorgott cinkosan. Te úristen, milyen már a csaj! Még hogy nincs!
- Hát ja, télleg alig - Szégyentelen hazudozó!
- Jóban vagy Helennel? - kérdezősködött tovább. Sosem fogy ki a kérdésekbőőől?!
- Hátőőőő.. nincs vele bajom. Kifejezetten aranyos lány - kamuhegyek! Bírom, de van vele bajom! Nem az én stílusom a kis nyafffi...
- Aha... jó - mondta vontatottan. - Hát.. akkor én most megyek. Örülök hogy találkoztunk! Szia! - intett, majd elszáguldott. Hát ezt meg mi lelte? Magyarán: Mi a franc van ezzel? Most meg mi baja? Nah asszem ő nem kedvelheti nagyon Helent...
- Szia... én is.. - motyogtam magam elé, mivel már rég hallótávolságon kívül volt.
Pedig azt hittem végre szerzek egy barátot. És mit tok rólaaaa? Naah? Még a nevét sem! Grat-grat Dorka. A nagy barátkozás műsort vezethetnéd, mint a lúzer-csaj, aki még ehhez sem ért. Peff...!!!
- Nah mivan, Sharp? Barátkozol? - jött oda Mike.
- Mivel minden eddigi próbálkozásom barátszerzés és egyéb dolgok terén kudarcba fulladt, azt hiszem jogosan mondhatom: nem.
- Nincsenek barátaid Sharp? Kösz szépen! - vágott egy sértődött pofát, majd elfordult. Erre muszáj volt elnevetnem magam.
- Jaj már - kacagtam. - Besértődtél Shinoda? - vágtam vissza. Erre összehúzott szemöldökkel visszafordult, de közben még mindig mosolygott.
- Ne szólíts Shinodának!
- Ne szólíts Sharpnak! - Pár pillanatig keményen farkasszemet néztünk, majd végül megszólalt:
- Dorka - mondta tettetett undorral. - Ki se lehet mondani.
- Mike - utánoztam a hangnemet, amit az előbb használt a nevemnél. - Unalmas.
- Pff - forgatta a szemét. - Elmegyünk fagyizni? - mosolyodott el.
Nah erre nagyot néztem. Asszem kiguvadtak a szemeim vagy nem tom, de rohadtul fájtak, miután egy percen keresztül értetlenül néztem rá.
- Miii???!!! - hüledeztem. - De tanítás vaan!!
- Hát arról már lekéstél - mondta, majd minden magyarázat nélkül megragadta a csuklómat és berántott egy oszlopsor mögé.
- Mitcs... - akartam mondani, de befogta a szám. Mérgesen néztem fel rá. Még szorosabban a falhoz lapított. Egyszer csak cipőkopogásra lettem figyelmes. Hallás alapján magassarkú lehetett, olyan 6-7 cm-es.((Tudom ám h profi vok8D))
Egy öreg nő ment el előttünk, akin kb akkor szemüveg volt, amit ha darabokra törünk, egy egész osztálynak elég lenne. Szal kissé nagy volt. Ősz haja kontyba volt fogva a feje búbján, kosztümje pedig kb azokból az időkből származhatott, amikor az ember először égette meg magát a tűzzel. Bezzeg a cipője! Basszus az a cipő! Francia márka, fekete bársonyburkolat, a tetején apró, fehér bőrmasni és végül de nem utolsó sorban a kecses sarok, ami jó erős lehetett, ha elbírta ezt a ránézésre 100kg körüli nőszemélyt. Felénk se pillantott, csak ment tovább, egyenesen előre, a cipője pedig rabul ejtette a tekintetem és azt hittem ott helyben beájulok. És akkor jutott eszembe h Mike Shinoda fogja le a számat és lapít a falhoz... Amitől aztán csak még jobban be akartam ájulni.